Dr. Horn Gyula
- közgazdász,
- közgazdaság-tudományok kandidátusa,
- politikus,
- pártelnök,
- diplomata,
- volt külügyi államtitkár,
- volt külügyminiszter,
- 1994-1998 között a [Magyar Köztársaság]? miniszterelnöke.
Született: Budapest, 1932. 07. 05.
Családja:
- Édesapja Horn Géza (1896-1974) szállítómunkás.
- Édesanyja Csörnyei Anna (1905-1991) gyári munkásnő
- Testvérei:
- 1956 óta nős, felesége Király Anna statisztikus.
- Gyermekei:
- Horn Anna (1956)
- Horn Gyula (1969)
Gyermekkor, tanulmányok:
Angyalföldi munkáscsalád harmadik gyermeke, szülei baloldali érzelműek voltak. A [proletár]?családokra jellemző nagy szegénységben nőtt fel. Édesapját a [Gestapo]? 1944-ben elhurcolta, fogságából sosem tért haza.
Az elemi iskolát Angyalföldön végezte, már ötödikes kora után munkát vállalt.
1948-tól műszerész ipari tanuló, 1950-ben szakérettségit tett.
1950-től az Állami Közgazdasági és Pénzügyi Főiskola hallgatója Rosztovban ([Szovjetúnió]?), ahol 1954-ben diplomázott.
1970-ben elvégezte a Politikai Főiskolát.
1977-ban "A jugoszláv gazdasági rendszer elemezése" című disszertációja alapján közgazdaság-tudományok kandidátusa tudományos fokozatot szerzett.
Orosz, angol, szerb, horvát és bolgár nyelven beszél.
Életútja a [rendszerváltozás]? előtt:
1954-ben belépett a [Magyar Dolgozók Pártja]? ([MDP]?) soraiba.
1954-1959 között a Pénzügyminisztérium dolgozója.
1956-os forradalom idején nemzetőr, az [MDP]? átalakulása után a [Magyar Szocilaista Munkáspárt]? ([MSZMP]?) tagja, 1956 december, és 1957 júniusa között karhatalmista.
Leszerelése után visszament korábbi állásába a Pénzügyminisztériumba.
1959-ben a Külügyminisztérium szovjet osztályára kerül, ott gazdaságpolitikával foglalkozik.
1961 márciusától a Szófiai magyar nagykövetség attaséja,
1963-tól a Belgrádi nagykövetség munkatársa
-1965-1968 Nagykövetségi titkár,
-1968 I. osztályú nagykövetségi titkár
-1969 nagykövetségi tanácsos.
A külszolgálat végeztével a [Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága]? ([MSZMP KB]?) Külügyi Osztályán dolgozik 1969 és 1983 között mint politikai munkatárs, konzuláns, osztályvezető-helyettes, 1983 és 1985 között mint osztályvezető.
1985 márciustól az [MSZMP KB]? tagja, a Külügyminisztérium államtitkára
1989-ig a magyar-finn kulturális vegyes bizottság magyar tagozatának az elnöke.
1987-1988 között a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának tagja.
1988 júniusától a [Pozsgay Imre]? vezette alkalmi történelmi tényfeltáró munkabizottság, és a háromtagú történelmi albizottság tagja.
1988 decemberétől a nemzetközi, jogi és közigazgatás-politikai bizottság titkára.
1989 tavaszától a [Németh Miklós]? vezette kormány [külügyminiszter]?e
Külügyminisztersége idején nevéhez köthető a későbbi német újraegyesítést elősegítő 1989 szeptemberi határnyitás, és az 1990-ben aláírt államközi egyezmény a [Szovjet]? csapatok kivonásáról, a diplomáciai kapcsolatok felvétele a [Vatikán]?nal, [Izrael]?lel,a [Dél-Koreai Köztársaság]?gal és a [Dél-afrikai Köztársaság]?gal.
1989 júniustól az [MSZMP]? politikai intézőbizottságnak tagja.
1989 októberében a [Magyar Szocialista Párt]? (MSZP) alapítóinak egyike, országos elnökségének tagja.
Az 1990. évi országgyűlési választásokon az (MSZP) területi listáján mandátumot szerez.
Életútja a [rendszerváltozás]? után:
A parlamenti választások után az Országgyűlés külügyi állandó bizottságának elnöke lett, majd tisztségéről a kormánypártok állandó támadásai miatt 1993-ban lemond.
1990-1995 között a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) igazgatótanácsának tagja.
1990 májusában az MSZP elnökévé választják, az irányítása alatt álló párt fő célja a modern európai szociáldemokrata párttá válás.
1991-től tagja az Európai Tisztelet Szenátusának, szorgalmazza az európai integrációs szervezetekkel való együttműködést, és a NATO-val való szorosabb kapcsolattartást.
1992-ben pártja újraválasztja az elnöki tisztségbe, majd felvételt nyer a [Szocialista Internacionálé]?ba.
1990-1994 között több száz lakossági fórumot tart, többek között ennek eredményeként a választésok előtt már [Magyarország]? egyik legnépszerűbb politikusává válik.
Az 1994-es parlamenti választásokon az MSZP országos listájának vezetőjeként mandátumot szerez. Pártja a parlamentben abszolút többséget szerez (54%), majd [Horn Gyulát]? miniszterelnök-jelöltnek választja.
Nagy arányú győzelmük ellenére koalíciós tárgyalásokat kezdenek a parlamentben második legnagyobb képviselőcsoporttal rendelkező Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) vezetőivel. A koalíciós szerződés megkötése után Göncz Árpád akkori köztársasági elnöktől kormányalakítási megbízást kap.
1994 július 14.-én az Országgyűlés kormányfői programját elfogadta, ezzel Horn Gyula [Magyarország]? hatvanegyedik miniszterelnöke lett.
Céljai közt a válságos pénzügyi helyzet megállítása, a gazdasági romlás megállítása, a szociális piacgazdaság kiépítése és az Európai Únióhoz történő csatlakozás szerepelt.
Az MSZP elnökeként 1994-ben, és 1996-ban is újraválasztották.
Miniszterelnöksége idejére tehető az 1946-os válság óta legmagasabb infláció (30%), a szomszédos államokkal kötött kétoldalú alapszerződések jelentős többsége, a [privatizáció]? döntő szakaszának lezárása, többek között az [Bokros Lajos]? pénzügyminiszter által fémjelzett úgynevezett [Bokros-csomag]?nak köszönhetően az államháztartás egyensúlyközeli állapotba hozatala, a nagy elosztó rendszerek reformjának megkezdése.
Az 1998-as [országgyűlési választások]?ra a magas inflációnak, a [reálbér]?ek, [reálnyugdíj]?ak drasztikus csökkenésének, és a [Bokros-csomag]?nak köszönhetően Horn, és az MSZP népszerűsége erősen lecsökkent, ezért vereséget szenvedett az Orbán Viktor által vezetett Fidesz-szel szemben.
1998-2000 között az MSZP frakcióvezető-helyettese.
1996-2003 között a [Szocialista Internacionálé]? kelet-európai alelnöke.
2000-től az Európai Unió Konzultatív testületének tagja.
2002-től Medgyessy Péter miniszterelnöki Európai Úniós különmegbízottja.
2003-tól a [Világpolitikai Fórum]? alapító tagja.
A 2006. évi országgyűlési választásokon országos listán mandátumot szerzett.
1956:
Bátyja, Géza a forradalom idején meghalt, Horn szerint forradalmárok ölték meg, de ez soha nem lett bizonyítva.
Szerepe a forradalom leverésében nem tisztázott, október eleje és november eleje között nemzetőr volt, novembertől a forradalmi karhatalmi őrszolgálat tagja, de későbbi állítása szerint itt csak decembertől szolgált.
A forradalom 50.-ik évfordulóján a német Die Welt című újságnak így vallott: "A felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. Én a törvényes rendet védtem. Először is szeretném világossá tenni, hogy 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. A felkelők sem akarták eltörölni azt."
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Horn 75. születésnapja alkalmából felterjesztette a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
polgári tagozata kitüntetésre, de ezt Sólyom László [köztársasái elnök]? megtagadta Horn Gyula 1956-os forradalomban, az utána következő megtorlásban betöltött szerepére, és az arról való vélekedésére hivatkozva.
Díjai:
- 1957: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem
- 1990: Nemzetközi Károly-díj (Aachen)
- 1994: Arany Európa-díj
- 2005: Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért
- Wertheim am Main-ban, egy német kisvárosban utcát neveztek el róla.
Több száz cikk, publicisztika, több könyv szerzője.
Könyvei:
- 1991: Cölöpök
- 1999: Azok a kilencvenes évek...
Horn 2007. szeptember 16-án kórházba került, azóta a nyilvánosság előtt nem szerepelt.
Forrás:
parlament.hu
politaktika.hu
mszp.hu
egyéb internet
Horn Gyula: Cölöpök.