Szócikk változásai

Szócikk neve: Horn Gyula
Verzió: 5  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2009-08-25 14:39:28
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

• közgazdász,
• közgazdaság-tudományok kandidátusa,
• politikus,
• pártelnök,
• diplomata,
• volt külügyi államtitkár,
• volt külügyminiszter,
• 1994-1998 között a [Magyar Köztársaság] [miniszterelnök]e.

Született: Budapest, 1932. 07. 05.

Családja:

• Édesapja Horn Géza (1896-1974) szállítómunkás.
• Édesanyja Csörnyei Anna (1905-1991) gyári munkásnő
• Testvérei:
  • Géza (1925-1956) dokumentumfilm-rendező, (az ő lánya [Havas Szófia] az [MSZP] országgyűlési képviselője)
  • Károly (1930-1946) fiatalon elhunyt, 
  • Tibor (1935), 
  • Sándor (1939), 
  • Tamás (1942) és 
  • Dénes (1944) munkások. 

• 1956 óta nős, felesége Király Anna statisztikus.
• Gyermekei:
  • Horn Anna (1956)
  • Horn Gyula (1969)

Gyermekkor, tanulmányok:

Angyalföldi munkáscsalád harmadik gyermeke, szülei baloldali érzelműek voltak. A [proletár]családokra jellemző nagy szegénységben nőtt fel. Édesapját a [Gestapo] 1944-ben elhurcolta, fogságából sosem tért haza.

Az elemi iskolát Angyalföldön végezte, már ötödikes kora után munkát vállalt.

1948-tól műszerész ipari tanuló, 1950-ben szakérettségit tett.

1950-től az Állami Közgazdasági és Pénzügyi Főiskola hallgatója Rosztovban ([Szovjetúnió]), ahol 1954-ben diplomázott.

1970-ben elvégezte a Politikai Főiskolát.

1977-ban "A jugoszláv gazdasági rendszer elemezése" című disszertációja alapján közgazdaság-tudományok kandidátusa tudományos fokozatot szerzett.

Orosz, angol, szerb, horvát és bolgár nyelven beszél.

Életútja a [rendszerváltozás] előtt:

1954-ben belépett a [Magyar Dolgozók Pártja] ([MDP]) soraiba.

1954-1959 között a Pénzügyminisztérium dolgozója.

1956-os forradalom idején nemzetőr, az [MDP] átalakulása után a [Magyar Szocilaista Munkáspárt] ([MSZMP]) tagja, 1956 december, és 1957 júniusa között karhatalmista.

Leszerelése után visszament korábbi állásába a Pénzügyminisztériumba.

1959-ben a Külügyminisztérium szovjet osztályára kerül, ott gazdaságpolitikával foglalkozik.

1961 márciusától a Szófiai magyar nagykövetség attaséja,

1963-tól a Belgrádi nagykövetség munkatársa

-1965-1968 Nagykövetségi titkár,

-1968 I. osztályú nagykövetségi titkár

-1969 nagykövetségi tanácsos.

A külszolgálat végeztével a [Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága] ([MSZMP KB]) Külügyi Osztályán dolgozik 1969 és 1983 között mint politikai munkatárs, konzuláns, osztályvezető-helyettes, 1983 és 1985 között mint osztályvezető.

1985 márciustól az [MSZMP KB] tagja, a Külügyminisztérium [államtitkár]a

1989-ig a magyar-finn kulturális vegyes bizottság magyar tagozatának az elnöke.

1987-1988 között a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának tagja.

1988 júniusától a [Pozsgay Imre] vezette alkalmi történelmi tényfeltáró munkabizottság, és a háromtagú történelmi albizottság tagja.

1988 decemberétől a nemzetközi, jogi és közigazgatás-politikai bizottság titkára.

1989 tavaszától a [Németh Miklós] vezette kormány [külügyminiszter]e

Külügyminisztersége idején nevéhez köthető a későbbi német újraegyesítést elősegítő 1989 szeptemberi határnyitás, és az 1990-ben aláírt [állam]közi egyezmény a [Szovjet] csapatok kivonásáról, a diplomáciai kapcsolatok felvétele a [Vatikán]nal, [Izrael]lel,a [Dél-Koreai Köztársaság]gal és a [Dél-afrikai Köztársaság]gal.

1989 júniustól az [MSZMP] politikai intézőbizottságnak tagja.

1989 októberében a [Magyar Szocialista Párt] ([MSZP]) alapítóinak egyike, országos elnökségének tagja.

Az 1990. évi országgyűlési választásokon az ([MSZP]) területi listáján mandátumot szerez.

Életútja a [rendszerváltozás] után:

A parlamenti választások után az Országgyűlés külügyi állandó bizottságának elnöke lett, majd tisztségéről a kormánypártok állandó támadásai miatt 1993-ban lemond. 

1990-1995 között a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) igazgatótanácsának tagja.

1990 májusában az [MSZP] elnökévé választják, az irányítása alatt álló párt fő célja a modern európai szociáldemokrata párttá válás.

1991-től tagja az Európai Tisztelet Szenátusának, szorgalmazza az európai integrációs szervezetekkel való együttműködést, és a [NATO]-val való szorosabb kapcsolattartást.

1992-ben pártja újraválasztja az elnöki tisztségbe, majd felvételt nyer a [Szocialista Internacionálé]ba.

1990-1994 között több száz lakossági fórumot tart, többek között ennek eredményeként a választésok előtt már [Magyarország] egyik legnépszerűbb politikusává válik.

Az 1994-es parlamenti választásokon az [MSZP] országos listájának vezetőjeként mandátumot szerez. Pártja a parlamentben abszolút többséget szerez (54%), majd [Horn Gyulát] [miniszterelnök]-jelöltnek választja.

Nagy arányú győzelmük ellenére koalíciós tárgyalásokat kezdenek a parlamentben második legnagyobb képviselőcsoporttal rendelkező [Szabad Demokraták Szövetsége] ([SZDSZ]) vezetőivel. A koalíciós szerződés megkötése után [Göncz Árpád] akkori [köztársasági elnök]től kormányalakítási megbízást kap.

1994 július 14.-én az Országgyűlés kormányfői programját elfogadta, ezzel [Horn Gyula] [Magyarország] hatvanegyedik [miniszterelnök]e lett.

Céljai közt a válságos pénzügyi helyzet megállítása, a gazdasági romlás megállítása, a szociális piacgazdaság kiépítése és az [Európai Únió]hoz történő csatlakozás szerepelt.

Az [MSZP] elnökeként 1994-ben, és 1996-ban is újraválasztották.

Miniszterelnöksége idejére tehető az 1946-os válság óta legmagasabb infláció (30%), a szomszédos [állam]okkal kötött kétoldalú alapszerződések jelentős többsége, a [privatizáció] döntő szakaszának lezárása, többek között az [Bokros Lajos] pénzügyminiszter által fémjelzett úgynevezett [Bokros-csomag]nak köszönhetően az államháztartás egyensúlyközeli állapotba hozatala, a nagy elosztó rendszerek reformjának megkezdése.

Az 1998-as [országgyűlési választások]ra a magas [infláció]nak, a [reálbér]ek, [reálnyugdíj]ak drasztikus csökkenésének, és a [Bokros-csomag]nak köszönhetően Horn, és az [MSZP] népszerűsége erősen lecsökkent, ezért vereséget szenvedett az [Orbán Viktor] által vezetett [Fidesz]-szel szemben.

1998-2000 között az MSZP [frakció]vezető-helyettese.

1996-2003 között a [Szocialista Internacionálé] kelet-európai alelnöke.

2000-től az [Európai Unió] Konzultatív testületének tagja.

2002-től [Medgyessy Péter] [miniszterelnök]i [Európai Únió]s különmegbízottja.

2003-tól a [Világpolitikai Fórum] alapító tagja.

A 2006. évi országgyűlési választásokon országos listán mandátumot szerzett.

1956:

Bátyja, Géza a forradalom idején meghalt, Horn szerint forradalmárok ölték meg, de ez soha nem lett bizonyítva.

Szerepe a forradalom leverésében nem tisztázott, október eleje és november eleje között nemzetőr volt, novembertől a  forradalmi karhatalmi őrszolgálat tagja, de későbbi állítása szerint itt csak decembertől szolgált.

A forradalom 50.-ik évfordulóján a német Die Welt című újságnak így vallott: "A felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. Én a törvényes rendet védtem. Először is szeretném világossá tenni, hogy 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. A felkelők sem akarták eltörölni azt."

[Gyurcsány Ferenc] [miniszterelnök] Horn 75. születésnapja alkalmából felterjesztette a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje

polgári tagozata kitüntetésre, de ezt [Sólyom László] [köztársasái elnök] megtagadta [Horn Gyula] 1956-os forradalomban, az utána következő megtorlásban betöltött szerepére, és az arról való vélekedésére hivatkozva.

Díjai:

• 1957: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem
• 1990: Nemzetközi Károly-díj (Aachen)
• 1994: Arany Európa-díj
• 2005: Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért
• Wertheim am Main-ban, egy német kisvárosban utcát neveztek el róla.

Több száz cikk, publicisztika, több könyv szerzője.

Könyvei:

• 1991: Cölöpök
• 1999: Azok a kilencvenes évek...

Horn 2007. szeptember 16-án kórházba került, azóta a nyilvánosság előtt nem szerepelt.

Forrás:

parlament.hu

politaktika.hu

mszp.hu

egyéb internet

Horn Gyula: Cölöpök.