Politikapédia szócikk találomra
Szekularizáció
A szekularizáció vallástudományi, vallásszociológiai, teológiai és politikai fogalom, ami egy adott társadalom életéből a vallás, az egyház kiszorulását, az állam és az egyház elkülönülésének folyamatát jellemzi.
Nem tévesztendő össze a szekularizmussal, amelynek célja a vallás teljes kiszorítása, az állam és az egyház maradéktalan szétválasztása.
A szekularizáció eredetileg elvilágiasodást jelentett. Elsőként a szerzetes vagy a pap egyházból való kilépését, a világi életbe való visszatérésének jogi aktusát, majd az egyházi vagyon világi kézbe kerülésének folyamatát jelentette.
A szekularizáció három eleme:
- a társadalom differenciálódása
- a vallásosság csökkenése
- a vallás visszahúzódása
Szekularizációs folyamatok Európában
Először 1648-ban, a [harmincéves háború]?t követően használták a szekularizáció fogalmát az egyházi birtokok visszavétele kapcsán.
Angliában kolostorokat oszlatott fel [VIII. Henrik]?, mely szintén szekularizációs lépés volt.
[II. József]? egyik első intézkedése volt 1781-ben a [türelmi rendelet]?, amely az eddigieknél szabadabb vallásgyakorlást biztosított a reformátusok, az evangélikusok és az ortodoxok számára. Az uralkodó zárolta a Rómának küldött egyházi jövedelmeket, és ellenőríztette a pápai bullákat.
A [jozefinista]? politika értelmében az egyház az állam egyik eszköze volt, amelynek - mint minden más alattvalónak - csak akkor volt létjogosultsága, ha az uralkodót szolgálta.
1782. január 12-én II. József szekularizációs rendeletet hozott, aminek következtében 140 olyan kolostort oszlattak fel, amelyekben sem oktatás, sem betegápolás nem folyt.
A Francia Nemzetgyűlés 1789. november 2-i határozatában a kiürült államkincstár feltöltésére az egyházi vagyont kérette be, tekintettel arra, hogy az egyház vagyona valójában a nemzeté, s az egyház csupán a lelkészek fizetésére, a szegények ellátására fordítja. A vagyon államosítása mellett a papságot is állami hivatalnoki státuszba helyezték, s a papokat állameskü letételére kötelezték. Ezt a papok fele nem teljesítette. 1790-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, a püspökségek száma 135-ről 83-ra csökkent és elárverezték az egyházi birtokokat.
A regensburgi birodalmi gyűlés 1803. február 25-én született választmányi határozata a Német-Római Birodalom területén megszüntette az összes egyházi fejedelemséget, kivéve a mainzi érsekét, aki Németország prímása volt, továbbá megszüntették az egyházi birodalmi rendeket.
1848 és 1914 között egész Európában szekularizációs folyamatok zajlottak, az államok egymás után váltak szekulárissá. A pápai állam visszaszorult a Vatikánba, a pápai birtokok nagy része pedig az új olasz állam tulajdonába került. Egyre több országban bevezették a kötelező polgári házasságot, állami felügyelet alá vették az oktatást, s ezekkel párhuzamosan egyre mértékadóbbá vált az állam semlegessége, a vallásszabadság és a felekezeti jogegyenlőség. A XX. század első felében egyre erősödött a nemzetek szakralizálódása, majd a nagy egyházi kultuszok és tanítások visszaszorultak, és helyükre új, nemzeti-nacionalista ideológiák, mítoszok és "szentek" léptek.