Marxizmus

A marxizmus [Karl Heinrich Marx]? (1818-1883) német közgazdász és filozófus tanításainak összessége, valamint az erre hivatkozó társadalomelméleti és politikai ideológiák együttese.

[Lenin]? felosztása szerint a marxizmus három alkotórésze:

- marxista filozófia

- marxista gazdaságelmélet

- marxista politikaelmélet

                 Karl Marx

A marxista filozófia

Marx filozófiája abból indul ki, hogy a lét határozza meg a tudatot, s nem fordítva.   

Dialektikus materializmus irányzatú filozófia, amelyen belül a történelmi materializmus alaptételeit Marx és [Friedrich Engels]? (1820-1895, német filozófus) a Német ideológia című munkájukban fogalmazták meg, mely szerint

- valóságos egyének és cselekvéseik léteznek

- az egyéneknek anyagi életfeltételeik vannak

- az életfeltételek részben készen találtak, részben maguk a cselekvő egyének hozzák létre

Az emberiség történelmében a társadalmi szerveződéseknek az alábbi szintjeit különbözteti meg:

- vándorló nomád

- despotikus ázsiai

- antik

- feudális-germán

- kapitalista

- szocialista

- kommunista

A társadalmi szerveződés gazdasági alapjain a gazdaság dinamikája ellentmondásba kerül a működését biztosító jogi-politikai szférával a termelőerők (munkaerő, termelési eszközök) és a termelési viszonyok (munkamegosztás, termékelosztás, termelőerő-tulajdon) közötti ellentmondások miatt. Ebből adódóan érdekkülönbségek és érdekazonosságok jönnek létre, amelyek érdekcsoportokat szülnek. A különböző tulajdonosi osztályoknak kitüntetett szerepe van, amelyek mind értékrendjükben, mind tudatformáikban különböznek egymástól, s ezek az érdekkonfliktusok osztályellentéteket szítanak. Az ellentétek kezelésének legfőbb eszköze az állam.

A marxista gazdaságelmélet

Marx gazdaságelméletét háromkötetes művében, A Tőke című könyvében fejtette ki, amelyben a gazdaság elemzésére új módszert vezet be. A gazdasági eseményeket a történeti háttér figyelembevételével, fejlődésük folyamatában szemléli. A mindenkori ember és társadalom kapcsolata dialektikus: az aktuális társadalmi viszonyok közé születő ember maga is alakítója a viszonyoknak. A társadalmat egy óriási társasjátékhoz hasonlítja, amelyben a szabályokat a legtöbben elfogadják. A játéknak része a változtatás, ennek szabályai, formái és közvetítői.

Marx szerint a kapitalista gazdaságot az áruviszony jellemzi. Az áru egyszerre fizikai tárgy szükségletkielégítésre, és pénzre, vagy másik árura cserélhető objektum. A magántulajdon miatt az áru tulajdonosa kizárhatja a többi embert az áru hasznosításából, s ezt a szeparációt a közösség fenntartja és legitimként ismeri el.

A kereskedelem során az áruból pénz lesz, a pénzből pedig megint áru. A termelés és a fogyasztás, a szükségletek és a kapacitások összehangolása a piac által történik. Marx elméletében a piac igen erős kritikát kap: ha a termelés piacra történik, akkor a termelőt nem a használati érték előállítása motiválja, hanem az áru könnyű és hasznot hozó értékesítése (azaz minél nagyobb legyen az áru csereértéke), a fogyasztó érdeke pedig az, hogy minél olcsóbban juthasson használati értékhez. A termelést tehát a csereérték növelése hajtja. A gazdaság menetét nem piaci kereteknek kellene szabályozniuk, hanem gazdasági terveknek. 

A marxista politikaelmélet

A marxizmus egy olyan, optimista meggyőződéstől vezérelt rendszert tételezett fel, amelynek célja az ideális társadalom létrehozása.

A gazdasági és társadalmi viszonyok képezik azt az alapot, amelynek felépítménye a politika, a jog. Minden baj forrásaként a munkamegosztás módját és a magántulajdont jelölte meg, s az 1848-ban kiadott Kommunista Kiáltványban a szocializmushoz vezető út legfőbb eszközének a magántulajdon eltörlését tekintette. A fennálló tulajdonosi rendszert forradalom útján meg kell dönteni, hogy a termelőerők megsokszorozódása révén létrejöhessen az állam nélküli kommunizmus. 

Marx a kommunizmus eléréséig szükség van egy átmeneti politikai korszakra, ezért a szocializmust két szakaszra bontotta: 

- az első szakaszban még jelen van az állam és a jog, az elosztás a végzett munkateljesítmény alapján történik, vagyis még nem szűntek meg a társadalmon belüli egyenlőtlenségek, konfliktusok;

- a második szakasz már tulajdonképpen maga a kommunizmus, ahol a szükségletek szerinti elosztás működik, megszűnik az állam, a pénz, a piac, a jog, a rendfenntartó szervek, s létrejön az önkéntes kooperáció erkölcsi rendszere.