Már 342 szócikk közül válogathatsz.

A Politikapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes tudástár. Legyél Te is a Politikapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!


Szócikk neve: Szocializmus
Verzió: 5  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2011-06-01 11:53:34
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

A szocializmus elnevezés az 1830-as években alakult ki, s mint szellemi áramlat és társadalmi-politikai [mozgalom], nem kevésbé tarka képet mutat, mint a [konzervativizmus] és a [liberalizmus]. Ez abból fakad, hogy a [modern kapitalizmus] nagyon különböző fejlettségű társadalmakban tört utat, és eltérő társadalmi következményei is voltak. A különböző irányzatokba mégis volt közös elem: a [munkásosztály] kiszolgáltatottsága elleni lázadás az emberi méltóság nevében. E közben nem csak a [polgári társadalom] meghirdetett eszményeit kérték számon az új valóságtól, hanem önálló politikai víziókat is megfogalmaztak arról, hogy a [társadalom] milyen szervezete lenne képes meghaladni a [kapitalizmus] ellentmondásait.


A szocializmus elnevezés az 1830-as években alakult ki, s mint szellemi áramlat és társadalmi-politikai [mozgalom], nem kevésbé tarka képet mutat, mint a [konzervativizmus] és a [liberalizmus]. Ez abból fakad, hogy a [modern kapitalizmus] nagyon különböző fejlettségű társadalmakban tört utat, és eltérő társadalmi következményei is voltak. A különböző irányzatokba mégis volt közös elem: a [munkásosztály] kiszolgáltatottsága elleni lázadás az emberi méltóság nevében. E közben nem csak a [polgári társadalom] meghirdetett eszményeit kérték számon az új valóságtól, hanem önálló politikai víziókat is megfogalmaztak arról, hogy a [társadalom] milyen szervezete lenne képes meghaladni a [kapitalizmus] ellentmondásait.



A szocialisták hívei voltak az [ipari civilizáció]nak, de nem fogadták el a kapitalista társadalom liberális apológiáját. Bírálták a bérmunkásság elnyomását, és kirekeszését a polgári társadalomból és államból. A konzervatívokhoz hasonlóan a szocialisták is kezdettől fogva leghatározottabban hangsúlyozták a közösségi értékeket, a szolidaritást. Szinte utópisztikus lelkesedéssel hittek a technika és a társadalmi haladás egymást támogató erejében. A polgári [individualizmus]sal és a [haszonelvűség]gel szemben azonban nem a konzervatívok által idealizált rendi közösségeket sírták vissza, hanem inkább előretekintettek a jövő fele. Céljuk az volt, hogy mindenki számára beváltsák a felvilágosodás ígéreteit, egy olyan osztály nélküli társadalomban, amely valóban képes a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek megvalósítására.

A szocialisták mindenekelőtt teljes társadalmi egyenlőséget és igazságot követeltek. Nem elég a puszta [jogegyenlőség], sem az úgynevezett [esélyegyenlőség] sem.


A szocialisták mindenekelőtt teljes társadalmi egyenlőséget és igazságot követeltek. Nem elég a puszta [jogegyenlőség], sem az úgynevezett [esélyegyenlőség] sem.



Az [egalitarizmus] kisebb nagyobb mértékben a szocializmus minden válfajának sajátja, az igazságosság fogalmát pedig rendszerint a kizsákmányolás hiányával és a megvalósított egyenlőséggel azonosították. A szabadság nem pusztán a külső kényszertől való mentesség, hanem valamihez való pozitív szabadságot jelentett. Bírálták a termelési eszközök magántulajdonát, mint az egyenlőség és a szabadság legfőbb korlátját, ők úgy gondolták, hogy minden nyomorúság fő oka a [magántulajdon]. [Marx] a tőkés termelési mód fő ellentmondását abban látta, hogy miközben a munkamegosztás fejlődésével a termelés mindinkább társadalmasodik, a megtermelt értékek kisajátítása magánjellegű marad. A piac anarchiájával szemben, amely visszatérő [gazdasági válság]hoz vezet. A szocialisták az átfogó gazdasági tervezés hívei. Szerintük bár a szabad verseny lehet, hogy növeli a hatékonyságot, de romboló hatású és pazarlóan bánik az erőforrásokkal. Ezért a termelés összehangolásában szerepet kell játszania a politikának, az [állam] gazdasági és szabályzó aktivitásának. A kíméletlen konkurenciával és [individualizmus]sal szemben, amely atomizálja a társadalmat, szolidáris, kölcsönös segítségen alapuló közösségre van szükség.


Az [egalitarizmus] kisebb nagyobb mértékben a szocializmus minden válfajának sajátja, az igazságosság fogalmát pedig rendszerint a kizsákmányolás hiányával és a megvalósított egyenlőséggel azonosították. A szabadság nem pusztán a külső kényszertől való mentesség, hanem valamihez való pozitív szabadságot jelentett. Bírálták a termelési eszközök magántulajdonát, mint az egyenlőség és a szabadság legfőbb korlátját, ők úgy gondolták, hogy minden nyomorúság fő oka a [magántulajdon]. [Marx] a tőkés termelési mód fő ellentmondását abban látta, hogy miközben a munkamegosztás fejlődésével a termelés mindinkább társadalmasodik, a megtermelt értékek kisajátítása magánjellegű marad. A piac anarchiájával szemben, amely visszatérő [gazdasági válság]hoz vezet. A szocialisták az átfogó gazdasági tervezés hívei. Szerintük bár a szabad verseny lehet, hogy növeli a hatékonyságot, de romboló hatású és pazarlóan bánik az erőforrásokkal. Ezért a termelés összehangolásában szerepet kell játszania a politikának, az [állam] gazdasági és szabályzó aktivitásának. A kíméletlen konkurenciával és [individualizmus]sal szemben, amely atomizálja a társadalmat, szolidáris, kölcsönös segítségen alapuló közösségre van szükség.



A társadalmi egyenlőség, a kizsákmányolás és magántulajdon kritikája először az [utópista szocialisták] tervezeteiben öltöttek testet, akik a jövő társadalmát többnyire a közösségileg szervezett termelés valamilyen formájában látták. A magántulajdonosi viszonyok forradalmi felszámolását csak a szocializmus radikális irányzatai tűzték ki célul.


A társadalmi egyenlőség, a kizsákmányolás és magántulajdon kritikája először az [utópista szocialisták] tervezeteiben öltöttek testet, akik a jövő társadalmát többnyire a közösségileg szervezett termelés valamilyen formájában látták. A magántulajdonosi viszonyok forradalmi felszámolását csak a szocializmus radikális irányzatai tűzték ki célul.



A szocialisták nem tudták elfogadni a liberalizmus azon elvét, hogy az állam a [közjog] szférája, a gazdaság pedig a [magánjog]é, és a kettő között semmilyen átjárás nem lehetséges. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a társadalmi munkamegosztásban megtermelt gazdagság elosztása éppúgy, mint a termelési feltételek és a termékek elosztása, közügy, amely mindenkire tartozik, és ezért a [politika] szabályozhatja a gazdaságot.

 

A szocialista tömb kialakulása és felbomlása:


A szovjet befolyás alá került országokban szovjetbarát [kormány]ok alakultak, melyek a belügyi tárca megszerzésével egyre erősebben hatalomra jutottak és a [választás]okat is egyre nagyobb mértékben nyerték meg, mígnem végül 1947 szeptemberében megalakult a Kominform, és átvette az irányítást. Mindent államosítottak, [tervgazdálkodás] alakult ki, és egyre nőtt [Sztálin] személyi kultusza. Jugoszláviában a dolgok más irányt vettek. [Tito] vezetése alatt megpróbáltak függetlenedni Moszkvától. Az ország [föderáció]vá alakult és megszületett az „önigazgató szocializmus” modellje. 1953-ban Sztálin halála után valamelyest javul a helyzet, a GULAG-okat felszámolják, [Hruscsov] veszi át a főtitkári helyet. 1968 elején az új szlovák főtitkár, [Alexandr Dubcek] indította el „emberarcú szocializmus” programját, [reform]okat készített elő a gazdaság [decentralizálás]ára, a külföldi utazások szabaddá tételére, a csehek és a szlovákok egyenjogúságának kialakítására. A varsói katonai tömb leveri a reformokat akaró cseheket.


A szovjet befolyás alá került országokban szovjetbarát [kormány]ok alakultak, melyek a belügyi tárca megszerzésével egyre erősebben hatalomra jutottak és a [választás]okat is egyre nagyobb mértékben nyerték meg, mígnem végül 1947 szeptemberében megalakult a Kominform, és átvette az irányítást. Mindent államosítottak, [tervgazdálkodás] alakult ki, és egyre nőtt [Sztálin] személyi kultusza. Jugoszláviában a dolgok más irányt vettek. [Tito] vezetése alatt megpróbáltak függetlenedni Moszkvától. Az ország [föderáció]vá alakult és megszületett az „önigazgató szocializmus” modellje. 1953-ban Sztálin halála után valamelyest javul a helyzet, a GULAG-okat felszámolják, [Hruscsov] veszi át a főtitkári helyet. 1968 elején az új szlovák főtitkár, [Alexandr Dubcek] indította el „emberarcú szocializmus” programját, [reform]okat készített elő a gazdaság [decentralizálás]ára, a külföldi utazások szabaddá tételére, a csehek és a szlovákok egyenjogúságának kialakítására. A varsói katonai tömb leveri a reformokat akaró cseheket.



A 80-as évek [sztrájk]jainak köszönhetően átmenetileg meghátrált a hatalom, majd 1981-ben katonai diktatúrát vezettek be.
A szovjet tömb felbomlása 1988 tavaszától kezdődött és minden országban másképp zajlott.1993-ban Csehszlovákia [Csehország]ra és Szlovákiára vált szét, [Lengyelország]ban [parlamenti választás]okat írtak ki, viszont [Romániában] csak [forradalom]mal sikerült megbuktatni a [kommunista] rendszert. 1991-ben a Jugoszláv tagköztársaságok között is megbomlott az összhang, [Horvátország] és [Bosznia-Hercegovina] ki akart válni, melynek folytán véres lázadások törtek ki, melyet a [NATO] közbelépésével tudtak csak megfékezni.
A Szovjetunióban is változások álltak be [Gorbacsov] 1985-ös hatalomra kerülésével, 1989-ben már választásokat írtak ki, melyet [Borisz Jelcin] nyert. A Gorbacsov elleni [puccs]kísérletet után,- aki többé nem tudta megerősíteni hatalmát - az [SZKP]-t feloszlatták, független [állam]ok jönnek létre.


 

 

Szakmai partner


Médiapédia Patikapédia Netpédia Jógapédia Vinopédia Webfazék Mammutmail
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia internetes tudástár jóga tudástár borászati tudástár receptek online nagy fájlok küldése

Szakmai partner