Az egyéni jogok, és először is minden ember egyenlő szabadságának eszméjén alapuló modern politikai és társadalmi [doktrina]?.
A liberális eszmék a [polgári társadalom]? kialakulásával egy időben jelentkeztek a 18-19. században. Középpontjában az egyén szabadsága, a [magántulajdon]? szentsége és sérthetetlensége, és mindkettő érdekében az állam korlátozása áll. Kiindulópontja a természetjogi gondolkodás: az ember természetes állapota a szabadság, a [politika]? csak [konvenció]?, az [államhatalom]? megegyezés dolga.
Jellemző vonásai közé tartozik továbbá az ész és a haladás igenlése, a vallási tolerancia, a [magánérdek]?ek ütközéséből előálló közjó eszméje, a [jólét]?re törekvés és a [szabad verseny]? előnyeinek hangsúlyozása. A liberalizmus eszméi az angol és francia [felvilágosodás]?ban gyökereznek.
Az egyes embereknek a természetjog értelmében [elidegeníthetetlen jog]?ai vannak, melyet az államnak is respektálnia kell. E [jog]?okat az általános [jogrendszerben]? kell rögzítenie és érvényesítenie, melynek [törvény]?ei előtt minden polgár egyenlő. A [politikai hatalom]? szekularizálódik, elveszíti vallási szentesítését. A [szuveranitás]? hordozója a nép, az állam a polgárok szerződése révén jön létre és hatalma kizárólag a polgárok [konszenzus]?án alapulhat. Az államnak el kell különülnie a társadalomtól, a politikai hatalom nem szabhatja meg a társadalom uralkodó viszonyait. Az ésszerű államnak [jogállam]?nak kell lennie, szerveinek a közjót kell szolgálniuk és a köz képviselői által ellenőrizhetőek kell hogy legyenek. Az államot teljesítménye alapján kell megítélni, bár szükség van rá. A magántulajdon része az elidegeníthetetlen emberi jogoknak, sőt, ez minden emberi szabadság alapja.
A liberalizmus első jelentős alakjai az angolszász gondolkodók voltak. [Thomas Hobbes]? még csak gazdaságilag volt liberális (politikailag az [abszolút állam]? híve volt), mégis a liberalizmus előfutáraként tartják számon. Eszménye egy olyan piaci társadalom kiépülése volt, melyben az emberek szabadon követhetik gazdasági és más egyéni céljaikat.
A liberalizmus tulajdonképpeni atyja [John Locke]? volt. Ő az [általános jogegyenlőség]? eszméjét hangsúlyozta, és kezdettől fogva a legfontosabb követelései közé tartoztak az alapvető [polgári jogok]?, mint az egyesülési-, gyülekezési-, vélemény- és sajtószabadság, és a szabad költözködés joga, valamint ezekkel együtt a szellemi alapjogok, mint: lelkiismereti és a szabad vallás gyakorlásának szabadsága is bevonultak a modern alkotmányba. Az olyan gazdasági szabadságjogok, mint a magántulajdon szabadsága és sérthetetlensége, a vállalkozás és iparűzés szabadsága, a szerződés szabadság eredetileg szintén liberális követelések voltak.
A szociális alapjogok ellenben nem tartoztak bele a liberális [krédó]?ba, az ilyen követelések ugyanis már túlmentek a szabadságjogok formális keretein és materiális garanciákat igényeltek. Ilyenek voltak a munkához való jog, az egészségügyi ellátásra való jog, a szociális gondoskodásra való jog stb. A liberálisok felfogásában azonban az ilyen materiális garanciák és igazságossági érvek aláássák a gazdaság autonómiáját és utat nyitnak a politikai beavatkozás előtt, ami a [despotizmus]? melegágya lehet. A liberalizmus fundamentuma az emberi természetről szóló tanítása. Ez három többé-kevésbé filozófiai fogalomban foglalható össze: hedonizmus, racionalizmus és automizmus.
A gazdaságban az egyéni törekvések és a közérdek között az összhangot a piac teremti meg, a politikában pedig a liberális demokrácia.