Szócikk változásai

A liberális eszmék a [polgári társadalom] kialakulásával egy időben jelentkeztek a 18-19. században. Középpontjában az egyén szabadsága, a [magántulajdon] szentsége és sértetlensége, és mindkettő érdekében az [állam] korlátozása áll. Kiindulópontja a természetjogi gondolkodás: Az ember természetes állapota a szabadság, a [politika] csak [konvenció], az [államhatalom] megegyezés dolga. Jellemző vonásai közé tartozik továbbá az ész és a haladás igenlése, a vallási tolerancia, a [magánérdek]ek ütközéséből előálló közjó eszméje, a [jólét]re törekvés és a [szabad verseny] előnyeinek hangsúlyozása. A liberalizmus eszméi az angol és francia [felvilágosodás]ban gyökereznek.
Az egyes embereknek a természetjog értelmében [elidegeníthetetlen jog]ai vannak, melyet az államnak is respektálnia kell. E [jog]okat az általános [jogrendszerben] kell rögzítenie és érvényesítenie, melynek [törvény]ei előtt minden [polgár] egyenlő. A [politikai hatalom] szekularizálódik, elveszíti vallási szentesítését. A [szuveranitás] hordozója a nép, az állam a [polgár]ok szerződése révén jön létre és hatalma kizárólag a polgárok [konszenzus]án alapulhat. Az államnak el kell különülnie a társadalomtól, a politikai hatalom nem szabhatja meg a társadalom uralkodó viszonyait. Az ésszerű államnak [jogállam]nak kell lennie, szerveinek a közjót kell szolgálniuk és a köz képviselői által ellenőrizhetőek kell hogy legyenek. Az államot teljesítménye alapján kell megítélni, bár szükség van rá. A magántulajdon része az elidegeníthetetlen emberi jogoknak, sőt, ez minden emberi szabadság alapja.
A liberalizmus első jelentős alakjai az angolszász gondolkodók voltak. Thomas Hobbes még csak gazdaságilag volt liberális (politikailag az [abszolút állam] híve volt), mégis a liberalizmus előfutáraként tartják számon. Eszménye egy olyan piaci társadalom kiépülése volt, melyben az emberek szabadon követhetik gazdasági és más egyéni céljaikat.
A liberalizmus tulajdonképpeni atyja John Locke volt. Ő az [általános jogegyenlőség] eszméjét hangsúlyozta, és kezdettől fogva a legfontosabb követelései közé tartoztak az alapvető polgári jogok, mint az egyesülési-, gyülekezési-, vélemény- és sajtószabadság, és a szabad költözködés joga, valamint ezekkel együtt a szellemi alapjogok, mint: lelkiismereti és a szabad vallás gyakorlásának szabadsága is bevonultak a modern [alkotmány]ba. Az olyan gazdasági szabadságjogok, mint a magántulajdon szabadsága és sérthetetlensége, a vállalkozás és iparűzés szabadsága, a szerződés szabadság eredetileg szintén liberális követelések voltak.
A szociális alapjogok ellenben nem tartoztak bele a liberális krédóba, az ilyen követelések ugyanis már túlmentek a szabadságjogok formális keretein és materiális garanciákat igényeltek. Ilyenek voltak a munkához való jog, az egészségügyi ellátásra való jog, a szociális gondoskodásra való jog stb. A liberálisok felfogásában azonban az ilyen materiális garanciák és igazságossági érvek aláássák a gazdaság autonómiáját és utat nyitnak a politikai beavatkozás előtt, ami a [despotizmus] melegágya lehet. A liberalizmus fundamentuma az emberi természetről szóló tanítása. Ez három többé-kevésbé filozófiai fogalomban foglalható össze: [hedonizmus], [racionalizmus] és [automizmus].

A liberális eszmék a [polgári társadalom] kialakulásával egy időben jelentkeztek a 18-19. században. Középpontjában az egyén szabadsága, a [magántulajdon] szentsége és sérthetetlensége, és mindkettő érdekében az [állam] korlátozása áll. Kiindulópontja a természetjogi gondolkodás: az ember természetes állapota a szabadság, a [politika] csak [konvenció], az [államhatalom] megegyezés dolga.

Jellemző vonásai közé tartozik továbbá az ész és a haladás igenlése, a vallási tolerancia, a [magánérdek]ek ütközéséből előálló közjó eszméje, a [jólét]re törekvés és a [szabad verseny] előnyeinek hangsúlyozása. A liberalizmus eszméi az angol és francia [felvilágosodás]ban gyökereznek.

Az egyes embereknek a természetjog értelmében [elidegeníthetetlen jog]ai vannak, melyet az államnak is respektálnia kell. E [jog]okat az általános [jogrendszerben] kell rögzítenie és érvényesítenie, melynek [törvény]ei előtt minden [polgár] egyenlő. A [politikai hatalom] szekularizálódik, elveszíti vallási szentesítését. A [szuveranitás] hordozója a nép, az állam a [polgár]ok szerződése révén jön létre és hatalma kizárólag a polgárok [konszenzus]án alapulhat. Az államnak el kell különülnie a társadalomtól, a politikai hatalom nem szabhatja meg a társadalom uralkodó viszonyait. Az ésszerű államnak [jogállam]nak kell lennie, szerveinek a közjót kell szolgálniuk és a köz képviselői által ellenőrizhetőek kell hogy legyenek. Az államot teljesítménye alapján kell megítélni, bár szükség van rá. A magántulajdon része az elidegeníthetetlen emberi jogoknak, sőt, ez minden emberi szabadság alapja.

A liberalizmus első jelentős alakjai az angolszász gondolkodók voltak. [Thomas Hobbes] még csak gazdaságilag volt liberális (politikailag az [abszolút állam] híve volt), mégis a liberalizmus előfutáraként tartják számon. Eszménye egy olyan piaci társadalom kiépülése volt, melyben az emberek szabadon követhetik gazdasági és más egyéni céljaikat.

A liberalizmus tulajdonképpeni atyja [John Locke] volt. Ő az [általános jogegyenlőség] eszméjét hangsúlyozta, és kezdettől fogva a legfontosabb követelései közé tartoztak az alapvető [polgári jogok], mint az egyesülési-, gyülekezési-, vélemény- és sajtószabadság, és a szabad költözködés joga, valamint ezekkel együtt a szellemi alapjogok, mint: lelkiismereti és a szabad vallás gyakorlásának szabadsága is bevonultak a modern [alkotmány]ba. Az olyan gazdasági szabadságjogok, mint a magántulajdon szabadsága és sérthetetlensége, a vállalkozás és iparűzés szabadsága, a szerződés szabadság eredetileg szintén liberális követelések voltak.

A szociális alapjogok ellenben nem tartoztak bele a liberális [krédó]ba, az ilyen követelések ugyanis már túlmentek a szabadságjogok formális keretein és materiális garanciákat igényeltek. Ilyenek voltak a munkához való jog, az egészségügyi ellátásra való jog, a szociális gondoskodásra való jog stb. A liberálisok felfogásában azonban az ilyen materiális garanciák és igazságossági érvek aláássák a gazdaság autonómiáját és utat nyitnak a politikai beavatkozás előtt, ami a [despotizmus] melegágya lehet. A liberalizmus fundamentuma az emberi természetről szóló tanítása. Ez három többé-kevésbé filozófiai fogalomban foglalható össze: [hedonizmus], [racionalizmus] és [automizmus].