A hedonizmus mint elv, a fájdalom elkerülésére és az élvezetek keresésére vonatkozik. Alapgondolata, hogy minden cselekvés maximája, az ember legfőbb célja a lehető legnagyobb élvezetek elérése, illetve a fájdalmak elkerülése kell legyen.
Az első, aki elég következetesen fejtegette e tanítást, kirenei Aristipp volt. A tőle származó iskolára, a kirenaikusok iskolájára vezethetőek vissza hedonizmus gyökerei, őket ugyanis hedonikusoknak is neveztek. Ők csak a jelen gyönyört fogadták el gyönyörnek és ennek maximalizálására törekedtek, míg az epikureusok a fájdalom elkerülésében látták a gyönyör megtestesülését.
Később a 18-19. században Jeremy Bentham és John Stuart Mill iskoláiban képviselteti magát a hedonizmus, az előbbiben, mint kvantifikálható (vagyis mennyiségileg meghatározható) jelenlévő, míg Mill iskolájában a kvalitatív szempontjából értékelhető és felfogható elmélet.