Minthogy a demokrácia fogalma túl általánosnak tűnt, a nyugati képviseleti rendszerekben öltött formájának pontosabb leírására egyes politikaszociológusok jobbnak találták a poliarchia kifejezést. "Atyjának" Robert Dahl-t nevezhetjük.
Egyrészt a szabadság biztosítását - legfőképpen a szervezetalapítás szabadságát - egymás kölcsönös kiegyensúlyozására törekvő politikai erők és döntési központok pluralitását akarja kiemelni, mely a vezetők ellenőrízhetőségét erősíti, másfelől pedig azt, hogy a hatalom birtokosai meg vannak győződve uralmuk törékenységéről, s a tegnapi ellenfelek potenciális holnapi ellenfeleknek tudják egymást. Ez a poliarchia „szelleme”.
A poliarchia tulajdonképpen sokközpontú hatalmi berendezkedést jelent.