Neve az olasz partigiano (párthív, harcostárs) szóból ered.
Irreguláris katonai alakulat tagja, aki az adott területen a megszálló hadsereg, vagy a fennálló hatalom ellen harcol.
Jól ismeri tevékenysége környékét, kultúráját, gyakran elvegyül a lakosság között, ezzel előnybe kerül ellenségével szemben.
Könnyű fegyveres harcon kívül jelentős szabotázsakciókat végez, kémkedik.
Mivel a partizán seregre jellemző a katonai szervezettség, a nemzetközi jog reguláris hadseregnek, elfogott tagjait hadifogolynak tekinti.
Napjainkban főleg a a [II Világháború]?ban a náci megszállás ellen harcoló ellenállók megnevezése. Az elnyomó hatalom gyakran jelöli a partizánokat a gerilla vagy a terrorista megjelöléssel, azonban az általános megítélés szerint e három fogalom között különbséget kell tenni.
- partizán - félkatonai alakulat tagja, mely felszabadulás, függetlenség érdekében harcol.
- gerilla - fennálló legitim hatalom ellen küzd, polgárháborús viszonyokat keltve.
- terrorista - erőszak alkalmazásával vagy félelemkeltéssel politikai eredmény elérésére törekszik, áldozatai általában civilek, kiválasztásuk jellemzően véletlenszerű.
Történetük:
Először az [amerikai függetlenségi háború]? idején váltak ismertté. A partizánok az ellenség frontvonala mögé kerülve zavarták meg annak utánpótlását, kommunikációját, terelték el figyelmét a tényleges fronttól.
A [II. Világháború]? idején vált általánossá a mai értelemben vett partizánok tevékenysége, főleg [Franciaország]?, [Olaszország]?, [Lengyelország]?, Ukrajna, [Görögország]?, [Albánia]? és a [Baltikum]? országainak területén.
A világháború után Litvánia, Észtország, Lettország és Kelet-[Lengyelország]? folytatott partizán-tevékenységet a megszálló [Szovjetúnió]? ellen.