Kádár János (1912-1989) [kommunista]? politikus, a Magyar [Népköztársaság]? miniszterelnöke volt.
Kádár János
Életútja
Eredetileg Csermanek János néven született 1912. május 26-án Fiuméban (ma Horvátországhoz tartozik), az anyakönyvbe még - édesanyja neve után - Czermanik János József néven jegyezték be, majd a későbbi családi dokumentumokban már Csermanek név szerepel.
Édesanyja, Czermanik Borbála cselédlány volt Abbáziában, ahol találkozott a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal, aki akkor a nagykanizsai gyalogezred katonája volt. Mivel nem házasodtak össze, a megszületett gyermek az édesanyja nevére lett anyakönyvezve.
1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett, majd 1918. szeptember 1-én már Budapesten kezdte iskolai tanulmányait a Cukor utcai elemi iskolában, később pedig a Wesselényi utcai polgári iskolába járt. 1927-ben iparostanonc iskolát végzett írógépműszerész szakmában. 1929-ben néhány hónapot dolgozott is irodagépműszerészként.
17 évesen csatlakozott az [illegális]? kommunista mozgalomhoz, részt vett a nagy budapesti tömegtüntetésen is 1930. szeptember 1-én, és tagja lett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) és a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP). 1933-ban a KIMSZ Titkárságának egyik ülésén letartóztatták és tevékenysége miatt 2 év fegyházra ítélték. A börtönben tanusított magatartása miatt a KIMSZ kizárta soraiból. 1934-ben a szegedi Csillagbörtönbe került, itt ismerkedett meg [Rákosi Mátyás]?sal. Szabadulása után a KMP utasítására belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) VI. kerületi szervezetébe.
1940 és 1945 között igen aktív volt a politikai terén: az MSZDP-ből SZDP-vé alakult pártban egyes bizottságok tagja, vezetője lett, 1943-ban a Békepárt vezetője lett. '44 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, hogy az emigrációban élő kommunista vezetőkkel felvegye a kapcsolatot, azonban a határon elfogták, és mint katonaszökevényt letartóztatták, majd 2 év börtönre ítélték. '44 novemberében Németországba való szállítása közben megszökött, illegalitásban visszatért Budapestre, és bekapcsolódott az [illegális]? ellenállási mozgalomba.
1947-1952 között országgyűlési [képviselő]?, ezen belül 1948. augusztus 5-től 1950. június 23-ig [belügyminiszter]? volt. 1949-ben részt vett a [Rajk László]? elleni per előkészítésében. 1951 tavaszán letartóztatták és minden tisztségétől megfosztották, majd '52 decemberében a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte, ám '54 nyarán szabadon bocsátották.
1956. október 25-én az MDP Központi Vezetőségének első titkára lett, majd október 30-án az ekkor létrejött Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Intéző Bizottságának tagja.
November 4-én [Nyikita Szergejevics Hruscsov]?val találkozott Ungváron, majd Szolnokon megalapították a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormányt. November 7-én szovjet katonákkal Budapestre érkezett és létrehozta az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságát, aminek elnöke lett. Ugyanezen a napon kinevezték a Minisztertanács elnökévé.
1956-1988: A Kádár-korszak
Kádár az 1956. november 26-i rádióbeszédében büntetlenséget ígért a tömegmegmozdulások résztvevőinek, bár az ellenforradalmárok felelősségre vonását is meghirdette. Szavait sokan úgy értelmezték, hogy nem lesz megtorlás, ám a következő években az '56-os tetteik miatt százakat végeztek ki, és tízezreket börtönöztek be vagy internáltak.
1958. január 28-tól 1961. szeptember 13-ig államminiszter volt. Hozzájárult a [Nagy Imre]? perhez, annak kivégzését még akkor is szükségesnek vélte, amikor ahhoz a szovjet vezetés már nem ragaszkodott.
1968-ban hozzájárult az "új gazdasági mechanizmus" néven [Nyers Rezső]? és társai által kidolgozott gazdasági terv bevezetéséhez, amely nagy reményeket ébresztett az országban, de a Szovjetúnióban megerősödött sztálinista vonal nem kedvezett a magyar gazdasági reformoknak.
1985 márciusában a Központi Bizottság főtitkára lett, ám '88 májusában romló egészségi állapota miatt felmentették tisztségéből, kikerült a Politikai Bizottságból, s csak névleg lett az MSZMP elnöke, hatalma már nem volt. '89 májusában mentették fel párttelnöki tisztségéből és központi bizottsági tagságából is.
Történelmi szerepe
Kádár nevéhez fűződik az 1956-os forradalom leverése megtorlással, koncepciós perekkel és több száz kivégzettel. Moszkvabarát külpolitikája megengedte neki, hogy a belpolitikában mérsékelt reformokat szorgalmazzon.
Bár személyesen sosem volt korrupt, előfordult, hogy a hatalom más tagjainak korrupt ügyleteit elnézte.
Főbb kitüntetései:
- Nemzetközi Lenin Békedíj (1977)
- A Szovjetúnió Hőse (1964)
- Szocialista Munka Hőse (1962, 1972,1982)
- Magyar Népköztársasági Érdemrend I. fokozata (1950)
1989. július 6-án halt meg, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját.
Egy 2007-ben végzett felmérés szerint a magyar történelmi alakok közül Kádár János személye a 3.legalkalmasabb államférfinak.