Az infláció (jele: π) a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése.
Inflációt kiváltó tényezők:
- csökkenek a lakossági megtakarítáok
- nő a kihelyezett hitelek mennyisége
- munkanélküliség növekedése
- külkereskedelmi mérleg romlása, változása
- az országban lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése
Hatása a gazdaságra:
A gazdaság számára az az ideális, amikor a pénzromlás mértéke nagyon csekély, úgynevezett kúszó infláció tartományában van. Amikor az infláció mértéke nagy, adott esetben hiperinflációról is beszélhetünk, ilyenkor akár több 100%-os is lehet a pénzromlás, ami negatívan hat, és visszafogja a gazdasági növekedést, vagy épp recesszióba dönti.
Az infláció mértéke mellett ugyanolyan fontos, hogy előre meg tudjuk mondani a mértékét, és tudjuk vele stabilan számolni. Amikor az infláció kiszámítható, így a piaci szereplők alkalmazkodni fognak, az árak ugyan emelkedni fognak, de egymáshoz viszonyítva nem fog felborulni az árstruktúra.
Amikor nem számítható ki előre az infláció mértéke, negatívan hat a gazdaságra, és hatékonyságvesztést okozhat. Ilyenkor könnyen változhat az árstruktúra is, és a társadalmi csoportoknál pedig jövedelem-újraelosztási hatással jelentkezhet.
Az inflációból levonható lényeges következtetések a gazdaságpolitikát alakító [monetáris politika] és [fiskális politika] számára.
