Szócikk változásai

Az államtitkár Magyarországon a miniszterelnök és a miniszter után a harmadik legfontosabb állami vezetői besorolás. Az 1990 óta hivatalban lévő kormányokban összesen 5 különböző államtitkári kategória volt ismert: (politikai) államtitkár, közigazgatási államtitkár, címzetes államtitkár, szakállamtitkár, helyettes államtitkár.

A második Gyurcsány kormány megalakulásáig (2006) személyi tekintetben is elkülönült egymástól az államtitkár politikai és szakmai vezetői feladatköre, hiszen előbbit a politikai államtitkár, míg utóbbit a közigazgatási államtitkár látta el, akiket a szervezeti struktúrában az egyes szakterületeket közvetlenül irányító helyettes államtitkár követett. A 2006-ban bevezetett változtatásoknak köszönhetően megszűnt a közigazgatási államtitkári tisztség, a politikai és szakmai vezetői feladatokat pedig egy személyben a (jelző nélküli) államtitkár látta el, valamint az egyes szakterületek koordinálására a helyettes államtitkár helyett létrehozták a szakállamtitkári tisztséget. 1990 óta több hivatalban lévő kormányban is tevékenykedett egy, vagy több címzetes államtitkár is, akik hasonlóan a közigazgatási államtitkárhoz szakmai vezetői feladatokat láttak el.

A 2010-es országgyűlési választások után megalakult Országgyűlés által elfogadott egyik első, a központi államigazgatási szerveket szabályozó törvény ismét különválasztotta a politikai és szakmai vezetői feladatköröket. A politikai vezetői feladatokat az államtitkár, míg a szakmai vezetői feladatokat a közigazgatási államtitkár látja el, továbbá a szakállamtitkári tisztség helyett ismét létrehozták a helyettes államtitkári tisztséget.

Az államtitkár (vagy korábban politikai államtitkár) a minisztérium szervezeti struktúrájában közvetlenül a miniszter alatti szintet foglalja el. Feladata a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése, az országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjaival, illetve a pártokhoz nem tartozó képviselőkkel való kapcsolattartás, a társadalmi, gazdasági érdekképviseletekkel való együttműködés koordinálása, a miniszter helyettesítése (kivéve, ha törvény, a kormány, a miniszterelnök vagy a miniszter eltérően nem rendelkezik), a miniszterelnök vagy a miniszter által hatáskörébe utalt ügyek ellátása. Ez alól kivételt jelent a második Orbán kormány által létrehozott Miniszterelnökség, melynek fő feladata a miniszterelnök sajtójának, programjainak és protokolljának megszervezése. Ezt a szervezetet államtitkári tisztségben vezeti Varga Mihály. Továbbá korábbi kormányok idején is volt rá példa, hogy közvetlenül a miniszterelnök irányította egy államtitkár tevékenységét – pl. a második Gyurcsány kormány idején a Miniszterelnöki Hivatalban a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető államtitkár esetében. Az államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, a miniszter véleménye alapján..

Szintén fontos szerepet tölt be a minisztérium szervezeti struktúrájában a közigazgatási államtitkár, aki nem politikai szereplő, hanem hivatásos köztisztviselő, feladata a minisztérium hivatali szervezetének vezetése. A közigazgatási államtitkárt a köztársasági elnök nevezi ki.

Az államtitkár Magyarországon a miniszterelnök és a miniszter után a harmadik legfontosabb állami vezetői besorolás. Az 1990 óta hivatalban lévő kormányokban összesen 5 különböző államtitkári kategória volt ismert: (politikai) államtitkár, közigazgatási államtitkár, címzetes államtitkár, szakállamtitkár, helyettes államtitkár.

A második Gyurcsány kormány megalakulásáig (2006) személyi tekintetben is elkülönült egymástól az államtitkár politikai és szakmai vezetői feladatköre, hiszen előbbit a politikai államtitkár, míg utóbbit a közigazgatási államtitkár látta el, akiket a szervezeti struktúrában az egyes szakterületeket közvetlenül irányító helyettes államtitkár követett. A 2006-ban bevezetett változtatásoknak köszönhetően megszűnt a közigazgatási államtitkári tisztség, a politikai és szakmai vezetői feladatokat pedig egy személyben a (jelző nélküli) államtitkár látta el, valamint az egyes szakterületek koordinálására a helyettes államtitkár helyett létrehozták a szakállamtitkári tisztséget. 1990 óta több hivatalban lévő kormányban is tevékenykedett egy, vagy több címzetes államtitkár is, akik hasonlóan a közigazgatási államtitkárhoz szakmai vezetői feladatokat láttak el.

A 2010-es országgyűlési választások után megalakult Országgyűlés által elfogadott egyik első, a központi államigazgatási szerveket szabályozó törvény ismét különválasztotta a politikai és szakmai vezetői feladatköröket. A politikai vezetői feladatokat az államtitkár, míg a szakmai vezetői feladatokat a közigazgatási államtitkár látja el, továbbá a szakállamtitkári tisztség helyett ismét létrehozták a helyettes államtitkári tisztséget.

Az államtitkár (vagy korábban politikai államtitkár) a minisztérium szervezeti struktúrájában közvetlenül a miniszter alatti szintet foglalja el. Feladata a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése, az országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjaival, illetve a pártokhoz nem tartozó képviselőkkel való kapcsolattartás, a társadalmi, gazdasági érdekképviseletekkel való együttműködés koordinálása, a miniszter helyettesítése (kivéve, ha törvény, a kormány, a miniszterelnök vagy a miniszter eltérően nem rendelkezik), a miniszterelnök vagy a miniszter által hatáskörébe utalt ügyek ellátása. Ez alól kivételt jelent a második Orbán kormány által létrehozott Miniszterelnökség, melynek fő feladata a miniszterelnök sajtójának, programjainak és protokolljának megszervezése. Ezt a szervezetet államtitkári tisztségben vezeti Varga Mihály. Továbbá korábbi kormányok idején is volt rá példa, hogy közvetlenül a miniszterelnök irányította egy államtitkár tevékenységét – pl. a második Gyurcsány kormány idején a Miniszterelnöki Hivatalban a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető államtitkár esetében. Az államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, a miniszter véleménye alapján..

Szintén fontos szerepet tölt be a minisztérium szervezeti struktúrájában a közigazgatási államtitkár, aki nem politikai szereplő, hanem hivatásos köztisztviselő, feladata a minisztérium hivatali szervezetének vezetése. A közigazgatási államtitkárt a köztársasági elnök nevezi ki.