Abszolút, azaz korlátlan [monarchia]?, a [feudális állam]?, zsarnoki, önkényuralmi formája, amelyben az [államfő]? a törvényhozó, ítélkező és végrehajtó hatalom egyetlen forrása letéteményese és birtoklója. Olyan egyszemélyi uralom, ahol a hatalom legfőbb támasza a hadsereg és a hivatalnokok, amiket állami pénzekből tartanak fent. Leginkább a feudalizmus bomlásának időszakára jellemző. Átvitt értelemben minden zsarnoki hatalom megbélyegző jellemzése.
Az abszolutizmus Magyarországon Mária Terézia és II. József alatt volt a legerősebb, ami a legkirívóbb rendi kiváltságok megnyirbálására és az egyháznak az állam alá rendelésére törekedett. 1790-91-ben a nemesi-nemzet ellenállás megtörte.