Joszif Visszarionovics Sztálin (1878. december 18. - 1953. március 5.) grúz nemzetiségű szovjet forradalmár, diktátor, a Szovjetunió generalisszimusza.
Sztálin
Élete, politikai pályája
Joszif Visszarionovics Sztálin (eredeti neve Joszif Visszarionovics Dzsugasvili) a cári Oroszország grúziai tartományában, Gori nevű kisvárosban született 1878. december 18-án. Édesapja cipész volt. Édesanyja négy gyermeknek adott életet, de közülük csak Joszif élte meg a felnőttkort.
Sztálin 1888-ban a helyi ortodox elemi népiskolában kezdte meg tanulmányait. A legjobb tanulók közé számított, intelligenciájával és kiváló emlékezőtehetségével kitűnt társai közül. 1894-ben kitüntetéssel végezte el az elemit, és tanítója javaslatát követve édesanyja - aki fiát papnak szánta - tovább taníttatta. Így került Sztálin a tbiliszi ortodox papi szemináriumba.
1895-ben került kapcsolatba a száműzött orosz forradalmi marxista csoportokkal, majd 1896 és 1898 között a szemináriumban marxista diákkört vezetett, és tanulmányozni kezdte [Karl Marx]? és [Friedrich Engels]? munkáit, valamint [Lenin]? korai írásait. 1899-ben a marxista nézetek terjesztése miatt eltanácsolták a teológiáról, így Tbilisziben a Fizikai Kutatóintézetben helyezkedett el.
1900. május 1-én beszédet mondott a munkásoknak, majd rá egy évre a munkások demonstrációját vezette. Szeptemberben már egy illegális grúz marxista kiadványban jelentek meg cikkei, majd megválasztották a szociáldemokraták első tbiliszi bizottságába, amely leninista tanokat követett. Ezt követően Batumiban szociáldemokrata szervezetet alapított, és egy illegális nyomdában röplapokat és kiáltványokat nyomtatott. 1902. március 9-én 6000 munkás részvételével tüntetést szervezett az előző nap letartóztatott 300 tüntető szabadon bocsátásáért. A börtön előtt a demonstrálókat megtámadta a rendőrség: 15 munkást megöltek, 54-et megsebesítettek, 500-at pedig letartóztattak. Sztálin aznap éjjel kiáltványt tett közzé a munkások meggyilkolásáról, amiért március 12-én letartóztatták és börtönbe zárták.
Börtönévei alatt is vezette Batumi szociáldemokrata szerveződéseit, majd 1903-ban megválasztották a szociáldemokraták Egyesült Kaukázusi Bizottságának tagjává. Augusztusban deportálták Szibériába, ahol levelet kapott Lenintől.
1904-ben megszökött a száműzetésből, Tbiliszibe ment, hogy vezesse az Egyesült Kaukázusi Bizottságot.
1908 márciusában forradalmi megmozdulásai, kiáltványai miatt letartóztatták és a bakui börtönbe zárták, ismét száműzték, de 1909 júniusában ismét megszökött.
1910-től a Párt Központi Bizottságának képviselője lett, és javaslattal élt egy általános pártgyűlés összehívására. Szorgalmazta, hogy a Párt vezetését helyezzék át Oroszországba. Márciusban újra letartóztatták, bebörtönözték. Szeptemberben kapta meg azt a határozatot, amely 5 évre kitiltotta a Kaukázusból.
1911 júniusában jelölték a Párt szervezőbizottságába.
1912 januárjában a VI. Pártkongresszus megválasztotta a Bolsevik Párt Központi Bizottságának tagjává, és megbízta az oroszországi forradalmi tevékenység irányításával. Ekkor vette fel a Sztálin ("acélos") nevet.
1917 és 1923 között Sztálin a párton belül a nemzetiségi ügyek és az állami ellenőrzés népbiztosa volt. 1919-ben beválasztották az Orosz Kommunista Párt Politikai Bizottságába, 1922. április 3-tól pedig ő lett a pártfőtitkár.
1924-től megkezdte egyeduralmi terveinek kidolgozását és megvalósítását: leszámolt korábbi ellenségeivel és szövetségeseivel is, tömeges letartóztatások és deportálások kezdődtek.
1928-ban Sztálin meghirdette a kollektivizálást és az első ötéves tervet, valamint a termőföldek állami tulajdonba vételét. A kollektivizálás során 11 millió, döntően orosz és ukrán kulákot (jómódú parasztot) telepítettek ki, közülük több mint 1 milliót megöltek. 1930-32 között sok százezer ukrán halt meg a tomboló éhínség következtében.
Sztálin 1935-re teljes diktatúrát épített ki Oroszországban. Parancsára milliókat végeztek ki, fő politikai ellenfeleivel leszámolt.
1939-ben Németországgal megnemtámadási egyezményt kötött, [Hitler]?rel pedig megállapodott Lengyelország felosztásáról.
1941 májusától a pártvezetői funkciója mellett a miniszterelnöki széket is megszerezte, és háborút indított Finnország ellen. Németország eközben mégiscsak megtámadta Oroszországot, így Sztálin az Egyesült Államok és Nagy-Britannia felé fordult. (Sztálin a tárgyalások során [Roosevelt]?et befolyásolva gyakran sikeresen vitte keresztül akaratát [Churchill]?-lel szemben.)
A Szovjetunió legfőbb ellensége tehát a náci Németország lett, ám 1942. november 22-én a háború menetében döntő fordulat következett be: Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekerítette majd megsemmisítette a német csapatokat. Ezzel megkezdődött a német hadsereg kiszorítása a Kaukázus térségéből, majd Oroszország többi megszállt területéről is.
Innentől kezdve a Vörös Hadsereg fokozatosan visszafoglalta, illetve megszállta Kelet- és Közép-Európa országait, köztük Magyarországot is. A háború záró akkordjaként az orosz csapatok elfoglalták Berlint is, és 1945. május 8-án, Németország kapitulálásával véget ért a [II. világháború]?.
A háború után Sztálin számára a kommunizmus eszméinek terjesztése volt a legfontosabb cél. Kiterjesztette befolyását, újabb és újabb bűnök, egyre erőteljesebb terror alkalmazásával igyekezett megszilárdítani egyre növekvő hatalmát.
1947-ben úgy látta, hogy elkerülhetetlen a III. világháború, s ennek szellemében erős fegyverkezésbe kezdett. A hatalomtól megittasulva egyre zavarodottabbá vált, s minden mögött ellene irányuló összeesküvést sejtett.
Halála
Hivatalos jelentés szerint Sztálin halálát agyvérzés okozta 1953. március 5-én.
Legendák keringenek halálának pontos körülményeiről, ám 2003-ban egy közös orosz-amerikai történészcsoport olyan közleményt adott ki, mely szerint Sztálin szervezetébe varfarin, egy erős patkányméreg jutott, amely megakadályozza a vér megalvadását, és embernél agyvérzést okoz. A meggyilkolásával kapcsolatos találgatások és elméletek tehát nem voltak teljesen alaptalanok.
Sztálin a világtörténelem legnagyobb jelentőségű és legnegatívabb megítélésű vezetői közé tartozik. Nevéhez fűződik a kommunista diktatúra, a személyi kultusz kiépítése, a megtorlás és milliók életének kioltása.
Halála megrázta az egész Szovjetuniót, mivel az utódlás még nem volt előkészítve. Kollektív vezetés került az ország élére Malenkov miniszterelnök, Berija belügyminiszter és Hruscsov, az SZKP főtitkárának személyében.