Már 342 szócikk közül válogathatsz.

A Politikapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes tudástár. Legyél Te is a Politikapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!


Azon magatartásminták, értékek és problémakezelési technikák összessége, amit egy társadalmi csoport kialakít. A csoportok politikai kultúrajának domináns tényezői egy-egy nemzet politikai kultúráját jelentik.

 

Politikai kultúrája nemcsak az aktív, iskolázott, politikai elemzést és ítéletalkotást ambicionáló csoportoknak van, hanem azoknak is, akik a politikai jelenségekhez emocionálisan vagy ad hoc módon viszonyulnak.

 

Két amerikai politológus, Almond és Verba a politikai kultúrát a rendszer tényei és intézményei irányában megnyilvánuló orientációs mintaként definiálták. A politikai kultúrára a tradíciók, a történelmi tudat, a motivációk, a normák, a csoportérzelmek, szimbólumok hatnak intenzíven.

 

Vannak olyan politikai kultúrák, ahol a deklarált értékekkel való azonosulás a fontos és vannak olyanok, ahol a viselkedési minták a fontosabbak. Az utóbbit politikai ritualizmusnak nevezik. A politikai kultúra értékei bizonyos értelemben mélyebb, bizonyos értelemben sekélyebb árkokat húznak az egyes csoportok közé, mint az aktuálpolitikai, pártpolitikai ellentétek.

 

Úgy tűnik, hogy a magyarországi politikai kultúrában jelenleg az egymással szemben álló erők közös vonása, hogy valamilyen módon reflektálniuk kell a múlt három elemére: a történelmi Magyarország felbomlására, Magyarország második világháborús szerepére és a szocialista időszakra, benne különösen 1956-ra. A választópolgárok többsége számára ezek releváns hivatkozási pontok, melyek a jövőre-jelenre vonatkozó programok közötti racionális mérlegelés eredményét befolyásolják. A magyarországi értelmiség politikai kultúrájában jellegzetes történelmi törésvonal továbbá a 48-as, 67-es törésvonal. Ez a törésvonal rendületlenül túlélt rendszerváltásokat. Ennek legfontosabb oka nem egyszerűen abban keresendő, hogy a történelem analóg helyzeteket teremtett a magyarországi értelmiségi elitcsoportok számára, hanem mindenekelőtt abban, hogy a korlátozott nyilvánosság viszonyai között a jól ismert és könnyedén dekódolható történelmi szimbólumok és üzenetek megkönnyítették a kommunikációt az értelmiségi elit és a vele azonos politikai kultúrában felnőtt szélesebb középosztály számára.

 

Sokak szerint a politikai kultúrák különbözőségének elemzése a pillanatnyi pártérdekeknél mélyebb összefüggések elemzését is lehetővé teszi. [Kende Péte]?r és [Tellér Gyula]? pl. három magyarországi egymás mellett élését vázolja fel: egy nemzeti-népit, egy szocialistát és egy modernizáló liberálist. Ezek teljes társak: mindegyikben egyformán jelen vannak szegények és gazdagok, falusiak és városiak, iskolázottak és iskolázatlanok. A polgári mozgások e szerint az elmélet szerint csak a három családon belül történhetnek.

 

Más érvelések szerint viszont a magyarországi politikai kultúra meghatározó eleme az ideologikus politika és a pragmatikus mindennapok közötti távolság, s középszinten, azaz a vidéki városi önkormányzatokban, szakszervezeti tömörülésekben a nagypolitikai szempontból legképtelenebb koalíciók (MDF, SZDSZ, SZDSZ, FKgP stb.) felállása.

 

Fontos eleme a politikai kultúranak, hogy pl. személyi döntésekben a politikai szempont néven nevezéssel, vagy a tisztán politikai választás szakmai kérdésként való beállításával kell-e azt a politikai közvélemény előtt legitimálni. A politikai kultúra kérdéskörébe tartozik, hogy mennyire tolerálja egy társadalom a különböző politikai véleményeket és vannak-e olyan politikai kérdések, amelyek felvetése a politikai közvéleményből való kirekesztést vonja maga után. Az értelmiség politikai kultúrájáról az egyik legfontosabb mutató, hogy milyen mértékben jelennek meg a politikai, pártpolitikai ellentétek a szakmai szervezeteken belül.


A szócikkhez társított címkék:
pártpolitika , politika , politikus

Szponzorált hirdetések

 



Szakmai partner




Szakmai partner