Főként amerikai politikai irányvonal, de képviselői megtalálhatók Európában is. A konzervativizmussal szemben nem vallási, ideológiai, hanem politikai filizófiai eszméken alapul. Kialakulása a liberális és az [újbaloldali mozgalmak]?kal szemben az 1940-50-60-as évekre tehető. Alapítói és első követői nem filozófusok, inkább a társadalomtudományok és az újságírás jeles képviselői, akik felismerték a demokrácia konzervatív korlátait.
A neokonzervativizmus filozófiai atyjának [Leo Strauss]?-t (1899-1973) tekintik. Shadia B. Drury 1997-ben megjelent könyvében így fogalmaz: „A neokonzervativizmus terminust elõször egy kritikus használta a konzervatívok új nemzedékének a megjelölésére, melynek tagjai 1945 után bizonyos hatást kezdtek gyakorolni az amerikai politikára. A címkét késõbb Irving Kristol saját álláspontja, valamint a politikai nézeteit osztó amerikai konzervatívok megnevezésére használta.” * Fontos kérdésekben véleményük nem különbözik az egyre populistább amerikai konzervatívokétól, ám világképüket éppen velük szemben alakították ki. Ideológiájuk legnagyobb térhódítása a [Ronald Reagen]? és a két [Bush kormányzat]? idejére tehető.
*Forrás: Lánczi András: A neokonzervatív filozófia