A kálvinizmus a kereszténység egyik teológiai rendszere és irányzata, amely [Jean Calvin]? (magyarul Kálvin János, 1509-1564) francia származású svájci teológus, reformátor, humanista tudós munkássága nyomán jött létre a XVI. században.
A protestantizmushoz tartozó kálvinizmus követői a kálvinisták, de gyakran reformátusoknak is nevezik őket.
A kálvinizmus teológiai gyökerei a XVI. századi nyugat-európai [reformáció]?ig nyúlnak vissza. A lutheri irányzatból indult ki, és több reformátor által formálódott, közülük Kálvin János hatása kiemelkedővé vált. Kálvin 1536-ban kiadta A keresztény vallás tanítása című művét, amelyben rendszerbe foglalta a reformáció tanait, amik a reformátusok hitnézeteivé váltak. Kálvin nevét ezután a református egyházakhoz kapcsolták, a református mozgalmat pedig kálvinizmusnak nevezték. A tanítás lényegét az 1618-19-es dorti zsinaton összegezték a kálvinizmus öt pontjaként.
Az öt pont:
- Teljes romlottság. Ádám és Éva paradicsomi engedetlensége miatt a fogantatás pillanatától kezdve mindannyian bűnben vagyunk és bűnben születünk meg. Az emberben nincs meg a képesség a hitre sem, a hit Isten különleges, kegyelmi ajándéka a bűnösnek.
- Feltétel nélküli kiválasztás. Minden ember a bűn rabja, és magától nem képes Istent választani, így Isten maga választ ki embereket az üdvösségre. Nem azért választ ki embereket, mert jót lát bennük, hanem azért, mert megkönyörült rajtuk; a kiválasztásnak nincs semmilyen feltétele, ami az emberben megtalálható lenne.
- Korlátozott megváltás. Isten kegyelme Jézus Krisztus halála által lehet az emberé. Krisztus azokért halt meg, akiket Isten a világ teremtése előtt neki adott; az ő számukra halálával garantálta is az üdvözülést.
- Ellenállhatatlan kegyelem. Az ember teljes romlottsága miatt ellenállna Isten hívásának, és ahhoz, hogy Isten kegyelme célba érjen, ellenállhatatlanul kell hívnia a bűnöst. Az ellenállhatatlan kegyelem Istennek az a belső hívása, amellyel az ellene lázadónak újjászületést és hitet ad.
- Mindvégig való állhatatosság. Akik valóban újjászülettek és hitre jutottak, mindvégig meg is maradnak ebbe az állapotban. Mindazokat, akiket Isten Jézus követőivé tett, meg is őrzi a dicsőségbe vezető úton.
Soli Deo gloria - Egyedül Istené a dicsőség (a reformátorok hittételének összegzése)