Az ipari forradalom társadalmi, gazdasági és technológiai változások átfogó elnevezése, amely először 1769 és 1850 között Nagy-Britanniában, majd Európában és Észak-Amerika egyes részein zajlott le.
Az átalakulás először a szénfűtésű gőzgép feltalálásával és a gépesítéssel kezdődött, majd a gőzhajtású hajók, csónakok és gőzvasút bevezetése adott újabb lendületet.
A gőzgép bevezetése a nyomtatás területén nagyban segítette a műveltség növekedését, és a tömegek politikai részvételét erősítette.
Jelentős változások mentek végbe a társadalmi struktúrában is, mivel egyre inkább elkülönült a munka és a magánélet helyszíne.
A szén energiaforrásként történő használatának elindulása óta egyre nőtt az üvegházhatás és a környezetszennyezés, amik manapság már komoly feladatot jelentenek a világ országainak, hogy visszaszorítsák a szennyeződést.
Az ipari forradalom okai rendkívül összetettek és mai napig történészek vitatárgyát képezi. Általánosan az ipari forradalmat a feudalizmus végét jelentő változásoknak tekintjük.
Az ipari forradalom nem egy hullámban söpört végig, második hulláma 1871 és 1914 között volt. Ez a szakasz új találmányokat hozott a vegyészetben, az elektromosságban, az olaj- és az acéliparban. Megindult az árucikkek tömegtermelése, amely egyre több munkahelyet teremtett. Társadalmi szinten megjelent a burzsoázia és a munkásosztály, a nyugati államokban a középosztály növekedett, míg a keletiekben torlódott társadalmak alakultak ki (a feudális és a tőkés formák osztályai egymásra torlódtak). Mezőgazdasági és gazdasági átalakulás indult el, és számos tudományos felfedezés látott napvilágot.