A második Orbán kormány 2010. június 10-én ismertette 29 pontos gazdasági akciótervét, melynek célja a kormányzati kommunikáció szerint, hogy egy új gazdasági rendszer alapjait fektesse le, illetve, hogy érvényt szerezzen a kölcsönös felelősségvállalás elvének. Az akcióterv gerincét jelentő törvénycsomagot 2010. július 23-án fogadta el az országgyűlés.
Az akciótervvel a kormány számos területen vezet be változtatásokat így többek között több ponton módosította az adórendszert, a kiadáscsökkentés érdekében jelentős változtatásokat vezetett be a közszférában, illetve a kabinet a kis- és középvállalkozások fejlesztése érdekében vezetett be intézkedéseket.
Az állami bevételek növelése érdekében az akcióterv legjelentősebb rendelkezéseként a kormány bevezette a pénzügyi szektorra kivetett úgynevezett bankadót. A különadó mértéke a következőképpen alakul: a hitelintézetek 2009. év végi korrigált mérlegfőösszegük után 50 milliárdos adóalapig 0,15, az afeletti részre pedig 0,5%-ot kötelesek befizetni. A biztosítóknak a 2009. évi korrigált díj összegének 6,2 százalékát kell befizetniük, az egyéb pénzügyi vállalkozások adóalapja jellegüktől függően a 2009. évi kamat- valamint díj- és jutalékeredmény, a korrigált nettó árbevétel, illetve a kezelt vagyon, az adó mértéke esetükben pedig 6,5%. A befizetett adó csökkenti a mérleg szerinti eredményt, vagyis mérsékli a társasági adó összegét.
Az adót 2010-ben két egyenlő részletben, szeptember 30-ig és december 10-ig kell megfizetni, és a 2010. évi adózás előtti eredmény terhére kell elszámolni. A pénzügyi szektort 2011-ben is 200 milliárd forint különadó terheli majd, amelynek részletes feltételeit külön törvény határozza meg hasonlóan a 2012. évi különadó feltételeihez.
A bankadóval kapcsolatos vélemények igen megoszlóak, hiszen a pénzügyi szektor szereplői és gazdasági elemzők is számos érvet hoztak fel a különadó bevezetése ellen. Ezek a vélemények általában annak az aggálynak adnak hangot, hogy a bankadó bevezetése, és főképpen mértéke miatt csökkenhet a bankok hitelezési képessége, ami a reálgazdasági folyamatokra negatív hatással lehet és visszavetheti a fejlődést. További aggodalomra ad okot, hogy a külföldi tulajdonú bankok a jelentős profitcsökkenés miatt az országból való kivonulás mellett dönthetnek, vagy fiókvállalatként folytathatják tevékenységüket, így bújnának ki az extra terhek megfizetése alól.
Az ellenzéki pártok véleménye sem egységes a bankadó kapcsán: az MSZP és az LMP szerint a bankadó a megszorítás egy újabb eszköze, hiszen a pénzügyi szektor szereplői véleményük szerint valószínűleg az ügyfelekre fogják áthárítani az extra befizetéseket, így azok a lakosság terheinek növekedését fogják eredményezni. A Jobbik viszont támogatja a banki különadó kivetését.
A bankadó bevezetésével kapcsolatban a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió is kétségeit fejezte ki a Magyarország számára 2008-ban összeállított hitelcsomaggal kapcsolatos 2010. júliusi tárgyalások során. A két szervezet elsősorban az elvonás mértékét vélte problémásnak, hiszen úgy gondolják, hogy a különadó ilyen formában kontraproduktív lenne, hiszen a befektetési kedv és a gazdasági növekedés érdemi visszaesését eredményezheti. A Nemzetközi Valutaalap és az EU továbbá azt is kifogásolta, hogy a bankadó átmeneti, különleges bevétel, és nem azt célozza, hogy rendszerszintű módosítással hosszabb távon is láthatóan kiegyensúlyozottabbá váljon a bevételek-kiadások aránya, a költségvetés egyensúlya.
A pénzügyi szektort érintő extra adó egyébként nem ismeretlen Magyarországon, hiszen 2005. január 1-jén, az első Gyurcsány kormány idején lépett hatályba az a törvény, mely különadót rótt ki a hitelintézetekre és a pénzügyi vállalkozásokra, melyeknek a kamatjellegű bevételeik 6%-át, vagy az adózás előtti eredményük 8%-át kellett befizetniük az államkasszába. Az adónem 2007. december 31-ig volt érvényben.