Az Alkotmány (vagy más néven alaptörvény) a magyar állam legmagasabb szintű törvénye, az Országgyűlés ebben szabályozza a Magyar Köztársaság jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, illetve meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Az Alkotmánnyal minden egyéb törvénynek, jogszabálynak harmóniában kell lennie, ezt az Alkotmánybíróság biztosítja.
Magyarország első írott alaptörvénye a Magyar Tanácsköztársaság 1919-es alkotmánya volt, melyet 1919. április 2-án fogadott el a Forradalmi Kormányzótanács „A Tanácsköztársaság alkotmánya” cím alatt. Ez azonban csak néhány hónapig (1919. augusztus 1-ig), a Tanácsköztársaság bukásáig volt hatályban. Ezt megelőzően is rendelkezett hazánk alkotmánnyal, azonban azt nem egyetlen írott dokumentum tartalmazta, hanem számos régebbi királyi dekrétumban, jogszabálygyűjteményekben, vagy törvényekben együttesen volt fellelhető.
Hazánk első meghatározó – nem csupán néhány hónapig érvényben lévő - írott alkotmánya az 1949. évi XX. törvény volt, melyet 1949. augusztus 18-án fogadott el az Országgyűlés, és 1949. augusztus 20-án lépett hatályba. Ez az alaptörvény az 1936. évi szovjet alkotmány mintájára készült, amelyet fő kidolgozója után szokás buharini alkotmánynak is nevezni.
Az alaptörvény Magyarország államformáját népköztársaságként határozta meg. A jogszabály rögzítette az államhatalom egységének elvét: az Országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogot. Az államfői funkciókat a parlament tagjaiból választott testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) látja el, amely az alkotmánymódosítás kivételével az Országgyűlés jogkörét is gyakorolhatja. Az államigazgatás legfőbb szerve az Országgyűlésnek felelős Minisztertanács.
Az Alkotmány 1949 és 1989 között számos módosításon esett keresztül, 1972-ben pedig az 1972. évi I. törvénnyel a módosítások mellett új, egységes szerkezetbe foglalták. 1975-ben öt évre emelték fel a képviseleti szervek megbízatásának idejét. 1984-től Alkotmányjogi Tanács működött, melynek feladata a jogalkotás alkotmányosságának ellenőrzése volt, így a mai Alkotmánybíróság elődjének tekinthető. 1985-től az Országgyűlés titkos szavazáson választotta az országos listán választott képviselők megüresedett helyére az új képviselőt. 1987-ben kizárták a NET törvényerejűrendelet-alkotási jogát azokban a tárgykörökben, ahol az Országgyűlésnek törvényalkotási hatásköre volt.
1989-ben a rendszerváltás az Alkotmány alapvető, gyökeres módosításon esett keresztül, melynek eredményeképpen Magyarország államberendezkedése modern demokráciává alakult.
Ez a módosítás 1989. október 23-án lépett hatályba és általánossá tette a közvetlen választás intézményét, a hatalom a nép kezébe került, mely azt választott képviselői útján gyakorolja, megvalósult a jogállamiság, érvényesült a hatalommegosztás elve, az egyensúly biztosítása, érvényesítette az emberi jogokat (szólás-, sajtó-, vallás-, egyesülési, gyülekezési szabadság) és további fontos, a demokratikus államberendezkedést megvalósító rendelkezést tartalmazott. A változásokhoz 1990-ben további módosítások járultak. Továbbá az elmúlt években a NATO-hoz és az Európai Unióhoz történt csatlakozás kapcsán több módosítás is megvalósult.
Az Alkotmány bevezetőjéből kiderül, hogy a jelenleg hatályban lévő alaptörvényünk ideiglenes jellegű alkotmányként definiálja önmagát, így „hazánk új Alkotmányának elfogadásáig” van érvényben.
A második Orbán kormány megalkotta Magyarország új Alkotmányát, melyet az Országgyűlés 2011. április 18-án fogadott el, és 2012. január 1-jén fog hatályba lépni.