A politikának azon ága, amely a társadalom különböző rétegei közötti egyensúly előmozdítására irányul. A szociálpolitika egyike azon területeknek, amelyek esetében az Európai Uniónak nem sok beleszólása van a tagállami szabályozásba és politikába – vagyis a szociálpolitika alakítása nagyrészt tagállami hatáskör, legalábbis ez a nézet él leginkább a köztudatban.
Valójában azonban az Európai Unió egyre több területen és egyre inkább befolyásolja a szociálpolitika alakulásának irányát a tagországokban. Funkcionalista megközelítés: a létrejött szervek célja a társadalmi egyensúly biztosítása. A cél az együttélés zavartalansága, a szemléletmód középpontjában a társadalmi összhang áll.
Strukturális felfogás: a strukturális feszültségek, és konfliktusok nyújtanak kiindulópontot a szociálpolitika szükségességének magyarázatához.
Ferge Zsuzsa elképzelése: a szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, amely a piaci kapcsolatok révén elégít ki bizonyos nem piaci módon kielégíthető szükségleteket. Ezt elsősorban az állami újraelosztás eszközével teheti meg. Voltaképpen Ferge szerint a szociálpolitika az állam és az állampolgárok közötti viszony intézményesülése.
A szociálpolitikai gondolkodás két alapvető típusa:
1. Leíró diszciplína: mindig objektív, tisztázza a fogalmakat és azt vizsgálja, hogy ha valamint nem teszünk, illetve megteszünk, akkor annak milyen következményei lehetnek. A lehetséges következményeket értékítélet nélkül szemléli, objektíven.
2. Normatív diszciplína: felrajzol egy kívánatos társadalomképet, ennek megvalósítására törekszik. Úgy kíván beavatkozni a társadalom működésébe, hogy valamennyi társadalmi csoport jól járjon, és a társadalmi egyenlőtlenségek, és feszültségek csökkenjenek.