A Nizzai Szerződés célja a közép- és kelet-európai, a mediterrán és a balti államok befogadása.
A 2003 február 1-én hatályba lépett Nizzai Szerződés megnyitotta az utat az Unió eddigi legnagyobb bővítéséhez.
A tárgyalások során heves vitát váltott ki az EU működése, mivel sokan kétségbe vonták, hogy képes lesz majd kétszer annyi tagállammal is gazdaságosan működni.
Így a szerződés fontos része volt, hogy a bővítéshez lehetővé kell tenni a megfelelő intézményi működés biztosításást, reformokra van szükség: közösségi intézmények összetétele és működése, a Tanácsban folyó döntési eljárás újragondolására.
A szerződés hatása a Bizottság és az Európai Parlament működésére:
732 főben szabja meg a Parlament maximális létszámát
27 főben maximálizálta a Biztosok számát. Minden tagállam egy Biztost delegálhat, és ha meghaladja a tagállamok száma a 27-et, akkor egy igazságos rotációs rendszer segítségével határozzák meg a biztosok nemzetiségét.