A hatalmi ágak szétválasztása történetileg az [önkényuralom]? megakadályozása céljából indult, mára pedig a [demokratikus]? berendezkedés és hatalomgyakorlás elengedhetetlen feltétele.
A hatalommegosztás alkotmányos alapelv, amely szerint az alábbi hatáskörök mind intézményi, mind pedig személyi vonatkozásokban el kell, hogy különüljenek egymástól:
- törvényhozó hatalom (választott parlamenti képviselők)
- végrehajtó hatalom (a kormány)
- bírói hatalom (független bíróság)
Az ágak szétválasztásának fontos eleme a kölcsönös függőség és ellenőrzés, amelyek ellensúlyként és fékként működhetnek.
Ez a klasszikus hatalommegosztás az amerikai prezidenciális (elnöki) rendszerben érvényesül leginkább, a többi modern demokráciában gyakran kevésbé biztosított a hatalmi ágak egyértelmű szétválasztása.
A hatalommegosztás másik módja lehet a törvényhozás két kamarára osztása, amelyek törvényhozási funkcióikban és választóikat tekintve is különböznek: másra és mástól kapnak mandátumot. Ilyen pl. alsó- és felsőház, vagy képviselőház és szenátus.
Magyarországon egykamarás országgyűlés működik.
A hatalommegosztás harmadik módja lehet a föderalizmus, azaz a szövetségi és a tartományi szintű hatalmi szervek szétválasztása. Ilyen föderális szerkezetű állam pl. az USA, Németország, Ausztria vagy Svájc.