A magyarországi romák a romák vagy más néven cigányok Magyarországon élő népessége. Ők alkotják az ország legnagyobb nemzetiségét. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket.
A 2001-es népszámlálás szerint Magyarországon 190,046 fő volt a cigány lakosság száma, míg más vélemények szerint ez a szám akár 500,000 is lehet, egyes roma vezetők szerint a romák száma meghaladja az egymilliót is.
A magyaroszági romák származás, nyelv és önmaguk meghatározására hat csoportba sorolják magukat:
- oláhcigány
- beás
- magyarcigány
- kárpáti cigányok
- szintók
- román cigányok
A 18. században Mária Terézia és II. Józsefnek köszönhető az "erőszakos letelepedésük". A cigányok elsősorban vándoréletmódot éltek, teknővájással, késélezéssel, edénymunkákkal és fémmunkákkal foglalkoztak. Az uralkodók rendeleti alapján kötelezően le kellett telepdniük a falvak határában, ott telepeket alkottak, amelyeket nem volt szabad elhagyniuk. Ennek köszönhetően egyes romák alkalmazkodtak a helyzethez, és a falu szolgálták ki iparáguk gyakorlásával, míg mások erőszakosak lettek, és elhagyták az országot. Az itt maradt romák fokozatosan tértek át a magyar nyelv használatára.
A 19. századtól újabb bevándorlási folyamat vette lezdetét, ekkor jelentek meg az oláh és beás cigányok ősei.